Jan Garbarek - Jazz album, 02. szám

 

 

 

Primo tempore

Jan Garbarek-Hilliard ensemble

 

 

 

 

Ma már utána vagyok két nappal. Odakint jeges hideg szél, hó, az ablak alatt cinkék, mellettem kávé, ropogós, még majdnem meleg magvaskifli, kerrygold ír vajjal kenve (a kifli kettévágva, a vaj a két fele között), lábamon fehér színű, bolyhos, nagyon férfiatlan papucs. Pizsama, fürdőköntös. Harapom az egy szem  kiflit, roppan, friss morzsák repülnek szerte, az egyik a klaviatúra réseibe, mérgelődöm, de lefelé fordítva kipotyog, alighanem boldog vagyok.

 

Pedig a hét elég zsúfolt volt. Szüts Miklós barátom lábadozása mellett a kórházi tennivalók, a rendelői kazán folyamatos önállósági kísérletei, képek paszpartuzása, válogatása, keretezése, egy rohadt dög emberevő harcikutya támadásai az udvarunkban (tényleg, ha valaki tud olyan vadászt, rendőrt, sintért, aki lelőné, vagy olyan mérget, amit kolbászba bele, hogy forduljon fel -holott nem a nyomorult állat tehet mindenről, hanem a gazdája), aztán egy ügyes mozdulattal bioetanol tankolása az autóba benzin helyett, és így tovább....

A hó csak tegnap este ért ide, pedig már napok óta fenyegetett a bulvársajtó, hogy most aztán lesz nemulass...Gyerekkoromban a félméteres, keményre fagyott hó tetjén rohangásztunk, egyszer  27 fokos mínuszban, pontosan emlékszem. Majd minden évben csikorgó hidegek, a Rinya kiöntésén és a folyó befagyott felszínén korcsolyáztunk, szánkózások a henészi dombról, miközben majd lefagyott a kezünk. Hatalmas havak voltak. Ez a mostani kismiska.

 

 

 

Három napja kopogós hideg, a Pannonhalma felé vezető út melletti lanka szárazon didergő gerincéből néhány gyümölcsfa csontváza meredezik az ég felé. Az autó tankjában bioetanol és benzin elegye, de mégis megy valahogy, nem is rángat, bár a motornak furcsa rekedt a hangja. A csomagtartóban, ülésen zörögnek a kiállítandó fotók. Mögöttem másik autó jön, benne Szüts, Vojnich, és Szüts Nóra, aki a kiállítást fogja megnyitni.

 

 

 

 

 

 

Az apátsági étterem ( neve Viator -azaz útonlévő- szofisztikált, exkluzív konyhával) parkolója hideg, gregorián letisztultságú, akár a Hilliard együttes, akinek a zenéje most is szól, ha a blog elején ráklikkelünk.

 

 

 

 

 

 

Kora délután Vojnich Erzsi kiszórta a nem odavaló képeket, megrendezte a kiállítást. Mindig meglepődöm, hogy mennyire halálpontos az ítélete. Ha magamnak kellene, menthetetlenül dagályosba fulladna az egész.

Mindenesetre huszonöt fotónyomat lóg a falakon, azt gondolom ütős lett az anyag.

 

 

 

 

 

 

Látogatók érkeznek a tetőtéri kiállító térbe, sokan az apátságból. Diákok, szerzetesek, itt Váli Ancilla, kedvesen, fürgén, frissen. A felvételen éppen a fotóim között, merengve.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nóra olvassa beszédét (a blog alján linkelve a szöveg, kattintásra feljön az írások folderből). Varga Mátyás, akinek a kiállítást köszönhetem, érdeklődve figyeli.

 

 

 

 

 

 

 A megnyitó után meglepetés. Mátyás beszélgetést kezdeményez a szerzővel, azaz béna magammal. Talán nem teszi, ha tudja, hogy állandó drámai jelzőm, epitheton ornansom : "a nemzet motyogánya"...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szüts Miklós, Vojnich Erzsi és diákok.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szütsnek mutatom a harci kutya fotóját, mert aznap is ott hörgött, őrjöngött a borjú magasságú dög az udvarunkban, ha kiléptünk nekünk rontott. Végül kijöttek a duzzogó sintérek, megtalálták a gazdáját.

Állítólag jól leb....ták. Ettől függetlenül tegnap és ma is kint kódorgott...

Szóval, ha valaki meg tudna menteni bennünket, hogy a saját udvarunkra, utcánkba kimehetnénk...

Mert állítólag jogállam van.

 

 

 

 

 

 

Mátyással értékelünk.

 

 

 

 

 

 

A várhegy alatt az écsi úton. Fagrafika.

 

 

 

 

 

 

 

Na, a nevezetes vadállat. Randa, széles, rózsaszín foltos pofája van, hatalmas rágószerkezettel, acélrugózattal ellátva. Az izomzata is tökéletes. A hasa alatt látszik, hogy agresszív tesztoszteronban nincs hiánya...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezen a fotón ma, fényes nappal a friss havon.

 

 

 

 

 

 

 

Tegnap az országra szakadt a hó. Ezt a képet az egyik internetes  időjárási kamera képéről csórtam. Fotónak is jó lenne.

 

 

 

 

 

Végül ha már hó, akkor az egyik kiállított havas művem.

(A többiből ízelítő a legutóbbi naplójegyzetben).

 

 

 

 

 

A megnyitó szövege:

 

http://www.nagymiklos.hu/irasok/irasok-rolam/

 

A kiállítási megnyitó fotóit Nagy Gergő készítette.