Szomorka volt a múlt héten, anyák napja után. Pedig igazi május van, Szinyei Merse Pál megirigyelhetné a tobzódó tavaszi színeket. Erős szél fúj, az árokpartok teli a foltos bürök hajladozó fehér virágaival.

 

 

 

 

 

 

Néhol már pipacsok is, mint ezen a tavalyi, franciaországi fotón.

 

 

 

 

 

 

 

Véres virágözön, ugyancsak tavalyi képen,

 

 

 

 

 

 

 

 

Szelíd szúnyog-kakukkszegfű csokor, mamámnak mindig viszek, amikor virágzik.

 

 

 

 

 

 

 

 

Az egész lápos rét rózsaszínben.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Itthon lassan elvirágzik a császárfa, hullanak a halványlila harangocskák, a fa alja sziromágy.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Somogyi lankák

 

 

 

 

 

 

 

Esti hidegfront a hét végén Győr mellett..

 

 

 

 

 

 

 

 

A ház oldalában fura, milliméternél  kisebb, gombostűfejnyi csomókból álló gombolyag. Közelhajolva hirtelen szétbomlik, apró pókocskák  rohannak szerteszét, hihetetlen tömegben.

 

 

 

 

 

 

 

 

Dicsekvős rész:

Fotóimból ismét festettek. Mellékelem a képeket.

Az első kettőn Herbert Anikó fára felvitt romvárosos sorozata. Az elsőn győri falrészlet, a másodikon pesti parkolóudvar.

www.herbertart-herbert.blogspot.com

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ez itt olyan, mint egy rozsdás, kormos Zelk Zoltán vers....

 

 

 

 

 

 

 

Végül Szüts Miklós legújabb festménye. Egyik zivatarszéli fotóm az origója.

 

 

 

 

 

 

 

Most jött hír. Mamámnak lehet, hogy stroke-ja van?

Rohanás érte