Sokfelé és sokféle ember olvassa amit írok, ezért:

Palimpsestum: olyan papírusz,melyről az előző írásokat többször is lekaparták, hogy újra használni lehessen.

Archetípus: C. G. Jung kedvelt kifejezése. Őskép, mely eleve adott a világban....

 

 

 

Az Éden és az Ártatlanság archetípusába születünk.

(ZéeS kollázsai a gyűjteményemből)

 

 

 

 

 

 

 

Csodálkozva nézünk körül. Ismeretlen lények, tárgyak, "a jungi tudatalatti ismerős de nem kezes szörnyetegei" (c.Parti Nagy Lajos) nyüzsögnek mindenütt...

 

 

 

 

 

 

Aztán felnövünk, már tudjuk (tudjuk?) hol élünk, kik vagyunk...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Felnőttkor. Héjanász az avaron.

 

 

 

 

 

 

 

Egyszer csak töredékeire bomlik a világ.  Hová tűntek az archetípusok?

MUSZÁJ keresni. Muszáj...

 

Talál az ember egy képet. Nem az igazi. Másikat keres. Az sem az, Újabbak és újabbak jönnek, az előzők törlődnek, de valamennyi megmarad belőlük, beépülnek a következőkbe, egyre sűrűbb szövedék képződik, melyből átsejlik a kialakuló, saját tapasztalat alapján felépülő régi-új archetípus. Végül visszajut a kiindulóponthoz  Ady szegény Lázárja, a körforgás befejeződik. Mire meghalunk, a palimpsestum lét is véget ér.

 

 

 

 

 

 

...Ősszel és szomorúan jön meg    

Az öreg Lázár a Bibliából,        

S a gazdagok félve köszönnek.

 

Lázár lélegzik, lépdel, hallgat.

Látatlanul vele érkeznek         

Régi, nagy, béna, ős hatalmak.

 

Lázárnak néha melle hördül,   

Szeretne egy nagyot kacagni, 

De a szája sírásra görbül...      

                                                       Ady

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Visszaemlékezés egy jungi álomban a régi házra. Ahol eszmélt a tudat. Ahol a homályos képek élessé váltak, ahol az első emlékek a tudat és a tudattalan réseibe nyomultak, az első szín, alak, érzésmasszákat  ülepítették, ahol az első különös álmok bordó éjjelekben röpködtek, ahol kialakult az ősi én, ahol az első félelmek és első boldogságok nyomot hagytak. Csodálkozó magára találásokat, riadt és szépséges tapasztalásokat....

 

 

 

 

 

 

Régmúlt alkonyok töredék emlékeit írták,

 

 

 

 

 

 

 

és újabb emlékekkel át- meg átírták a pergamen felületét, egymásba ivódó kövületbe merevítették az időt, teret...

 

 

 

 

 

 

 

 

a lerakódó rétegekből kirajzolódik az alkony archetípusa, és nem okoz meglepetést, hogy pont ugyanolyan, mint a megszületéskori. Darabjaira hullott, majd ismét összeálló kép végtelen körforgása.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Haza akart picit menni, ezért a pécsi kirándulás után otthon hagytam  mamámat.

Az anya archetípusát.

 

 

 

 

 

Szomorú vagyok.