2011.07.03. Málta 1.

 

 

 

 

 

 

Első nap:

Tengerpart, Mdina, Rabat.

 

 

Azelőtt, ha repülőre ültem, mindig  Ferihegyet választottam. Most először startoltam Bécsből, Schwechatról. Közelebb is van, jobb is. Nem  értem eddig miért is nem...

 

 

 

 

Vihar a magasban.

 

 

 

 

 

 

 

Már sötét este lett, mire az Air Malta járata leszállt, éjfélre kerültem ágyba, egy épp csak átlagos (vagy tán kicsit az alatti) hotelben. A légkondi nem ment, az eréklyajtót nem lehetett zárni. Utolsó nap jöttem rá, hogy a bejáratit sem...

Nem tűnt el semmim.

Szülészeti ultrahang volt a fő csapásirány a kongresszuson, amelyen részt vettem. Öt napos fejtágítás, reggeltől estig. Mivel az érkezés utáni napom szabad volt még, fotóztam ezerrel. Elsőnek a közeli tengerpartot, aztán a 14 km-re lévő Mdinát és a vele összenőtt Rabatot. Nem felejtendő, hogy mindkét szó várost jelent magyarul.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Illékony önfotó. Már nincs nyoma, hogy ott jártam.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Málta mindkét fő szigete homokkőből áll. A tengerparton fekete, máshol azonban csorgatott mézsárga. Amit építeni lehet, ebből építik évezredek óta.

 

 

 

 

Összebarátloztam Charlie-val, a taxi-driveremmel. Sovány, mindig mosolygó, 60 körüli férfi, csak most látom, mekkora barom vagyok, hogy nem készítettem róla portrét. Kedves, barátságos ember, mint az összes többi máltai. Kérésemre megállt egy útkanyarban, hogy lefotózhassam  Mdina távoli városát. Amúgy imdínának ejtik, sőt néha medinának, mint ama bizonyost, ahová Mohamed próféta menekült valaha Arábiában. Érdekes nyelv a máltai. Nagyrészt arab, de beépült, kissé megváltozott olasz, angol, és egyéb szavakkal. Pl. az olasz sirokkóból xlokk lett. Ja, igen az ixet esnek mondják, azaz slokknak ejtendő. Marsaxlokk  pedig marszaslokk. Vagyis olyan kikötőváros, ahová néha elér a szaharai eredetű sirokkó, nagy bánatukra.

Az egyetlen (keverék)arab nyelv, amelyet latin(os) betűkkel írnak, és nem a cirkalmas, jobbról balra tartó arab írásjelekkel.

Angolul  mindenki beszél, még az utolsó utcaseprő is. Ez persze nem véletlen, hisz a johanniták után másfél évszázadig az angol birodalom részei lettek. Az angolok elhúztak, a turisták meg csak jönnek, jönnek, a nagyjából 450 ezer máltai évente kb. másfél millió turistát fogad....

Kell tudni angolul. Belőlük élnek.

 

 

Ez Mdina látképe. A szigeten található hasonló városok egyike. Úgy kell ezeket a helyeket elképzelni, mintha Sopron belvárosa külön fallal körülvéve állna, zsúfolva sokszázéves épületekkel. Hihetetlenül tömény a sziget, minden egyes kisváros több régiséget takar, mint Sopron, Győr, Sümeg, Budavár együtt.

 

 

 

 

 

 

Mdina falairól messzire ellátni.

A városok közti száraz mezők művelés alatt...

 

 

 

A falakon belül varázslatos terek, utcák. Igyekszem befogni a számat, inkább a képek, hangulatok, részletek...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szent Rókus utcája. Valaha arab írással is olvasható volt. A triq szó utcát jelent, a szóvégi q néma. Vagyis trí-nek ejtik. Angol eredetű, a street-ből, ami ejtve sztrít, lerövidülve és máltaiasulva trí...

 

 

 

 

 

 

Akkor még nem tudtam, hogy ünnepeik egyikére készültek. Beöltözve vonzó népi ruházatba, ami megkapó keveréke a mediterrán, szicíliai, arab, korzikai viseleteknek.

 

 

 

 

35 fokban eltikkadt turisták.

Ez itt, aki a kameráját lesi, nem Kocsis Zoltán. Csak úgy néz ki.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bougainvillea bokrok mindenfelé. Létezik cinóber, narancs és egyéb árnyalatokban is

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Fontanella terasza. Híres, szép kilátású hely. Kávé, szendvicsek, saláták, olaszos és máltai ételek, finom desszertek lelőhelye.

Sört ittam. Hideget.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Itt lecövekeltem, hisz valaki "bitorolta" a jelemet, az egymásba illesztett N és M betűt...

 

 

 

 

 

 

 

 

Biblikus hangulatú fa, mögötte tollászkodó ifjú hölgy...

 

 

 

 

Mézszín falak, kövek...

 

 

 

 

Pillanat.

 

 

 

 

Details:

 

 

 

 

 

 

 

 

Másik pillanat. Ha egy máltai nem mosolyog (mert tegyük fel nincs ott turista, aki miatt muszáj), akkor nagyon szomorúan tud nézni...

Ezen a kapun átjutva kerülünk Rabatba. Egybenőtt külvárosa (valaha különálló, mint Óbuda) Mdinának.

 

 

 

 

Szorgalmas boltos még a déli szieszta előtt gyorsan, vizes kefével sikálja a bejárata előtti járdát.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sok fiatal pár sétálgat, egymás derekába kapaszkodva.

Szomorúság lengett körül. Csak én mászkáltam magányosan...

 

 

 

 

 

 

 

Rabat házai alacsonyabbak, szerényebbek, mint a mdinai várfalak mögöttiek, de ugyanolyan régiek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Újabb részletek, kicsit festőire-grafikusra véve a figurát:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tanácstalan japán nő a déli forróságban.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Magányos szent. Tűnődő beletörődéssel, csalódottan nézi a világot maga előtt. Mint aki 60 évesen, hátranézve jön rá, mennyire hiábavaló volt az egész...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A mesterember sarki háza. Táblákon az irány Szent Pál és Szent Ágota katakombái felé...

(Állítólag Szent Pál egyszer hajótörést szenvedve került Máltára, és hetekig ott is tartózkodott...)

 

 

 

 

Meg a "Sörhas" nevű műintézet felé, ami épp sajnos zárva volt.

 

 

 

 

Itt az ideje megemlíteni, hogy mennyire vallásos a máltaiak többsége. Alig van olyan hét, amikor valakit ne ünnepelnének. Nagy szó náluk a vallási ünnep, imádnak az utcán vonulgatni, szentek szobrait cipelni, templomba járni. Nagyon furcsa, hogy az eredetileg főleg arabokból kialakult populáció mennyire keresztény. Még érdekesebb belegondolni, hogy mi lenne, ha a történelemben a többi arabok is keresztényekké váltak volna. Mert hisz az elején nagyon sokan azok is voltak. Alighanem most a jelenlegi arab országokban  hasonlóan nézne ki minden vallási megmozdulás...Talán valamelyik paralel  világban így is van...

Mindenesetre a lakosság 60-70 %-a hetente jár templomba. Meg is teheti, mert bár Málta a két szigetével együtt is jóval kisebb, mint Nagy-Budapest, cca 700 temploma, kápolnája van.

Ennél már csak szállodájuk van több...

 

 

 

 

 

 

Elszigeteltségükben fontos szerepet kapott a kereszténység, közösséget fenntartó és formáló erővé vált. Nem véletlen, hogy alig fordul elő lopás, bűnözés. Utcán végigvonuló fiatal nő után nem füttyögnek, és "egyértelmű" szavakat is csak  bunkó turistáktól hallani.. Máltai fiatalember tisztelettel néz a nőre, leendő feleségét, vagy anyját látja benne. Nekem ez nagyon szimpatikus volt.

 

Na, szóval ünnep. Aznap nem tudom épp melyikre készültek. Talán úrnapja? Bár mintha az 23-án lett volna...

Mindenesetre egyházi giccsművészet ilyen tömegben nem tudom máshol is előfordul-e, de az egy négyzetméterre eső szentszobrok (életnagyságúak), díszes zászlók tömege elképesztő. Olyan tömény, hogy úgy érzi az ember, ettől valahogy értéket vált, már nem csupán egyedi édeskés-színes giccs, hanem  folklorisztikus mutatvány, mögöttes értékekkel, a máltaiak szeretetének, őszinte hitének a megnyilvánulásával.

Itt nem kell senkit kényszeríteni, nem kell politikai kurzus az egyszer már megbukott és ezáltal túlhaladott, anakronisztikus vallási szirup újbóli erőltetésére. Ez igazi.

Talán vannak sokan akik értik, miért épp innen, a jelenlegi magyar viszonyok fojtogató levegőtlenségéből említem mindezt...

 

 

 

 

 

 

 

 

A fiatalember lakása erkélyét készül kidekorálni.

 

 

 

Sorsára váró, borzasztó küllemű angyal hátulja.

 

 

 

 

Portábilis állványzat, kerekeken kerül majdani helyére. El sem tudom képzelni, hol tárolnak ennyi szobrot, zászlót, egyebet, amikor épp nincs ünnep. Talán valami nagy szent remíz? Ahogy nézem nem zarja őket az, hogy hetente ki-be kell cipekedni. Nagy lelkesedéssel csinálják. Mi meg azzal az egy Szent Jobbal szerénykedünk..

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Meglepődtem ettől a növénytől. Virága alig különbözik a császárfáétól (paulownia tomentosa), kicsit vékonyabb a harangja, és az illata majdnem ugyanaz. A levélzet viszont olyan, mint a selyemakácé (albizia julibrissin):

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Meglepetten ismertem fel az üzlete előtt sepregető kövérkés boltost. Szieszta ideje van, gondolom hazamegy pár órácskát pihizni.

Meg eszegetni néhány falatocskát a lelkem.

 

 

 

 

Ilyen a már feldíszített utca...

 

 

 

 

 

 

 

Forróság, csak idióta turisták kóvályognak, a helyiek szánakozva csóválják a fejüket.

Víz után kellett néznem. A fejem, az orrommal együtt odakozmált, éreztem leégett mindenem a napon.

Másnapra vörös voltam, mint a királyrák a tányéron.

Hát, akkor folytatom hamarosan. Még sok város van Máltán...