A Csanády utca 24.sz alatti Képbolt  kiállítótermében, nyersre vakolt fehér falakon lógnak Szüts Miklós eddig ki nem állított, frissen keretezett akvarelljei. Tudom, kissé elfogult vagyok, de nem tehetek róla, imádom őket. Gyomorgörcsöt kapok, ha látom a kép mellett a falon provokáló kis piros pöttyöt, mert az azt jelzi, hogy valaki elvitte, megvette. A piszok! Hiába nem tudnám mind megvenni, mégis idegesít...

A bejárat mellett mindjárt ez a nagyméretű gyönyörűség:






És sorjában a többiek. Érzékien szép vattás fehérek, bele lehetne harapni...













A mester is megérkezett. Szája tátva, hogy ez a bolond falusi (vagyis én..) mit keres itt ,ilyen korán. Háát.. Szóval elnéztem a kezdés időpontját, és 2 órával hamarabb érkeztem. Hülyülök, az már szent.



A bejárat melletti falrafirka:



És sorban jönnek a barátok, ismerősök. Rájöttem, hogy mennyire szeretem ezt a csapatot. Okosak, kedvesek, rendkívül jól érzem magam köztük.

Esterházy Gitta, és Vojnich Erzsébet



Parti Nagy Lajos és Bíró Kriszta.




Lendvaiék:





A pincellér:



Az ünnepelt:




Janesch Júlia, a házigazda.



Radnótiék:




Vancsó Zoltán, aki úgy tud fotózni, ahogy én csak szeretnék...




Rengetegen jöttek még, küldtem át fotókat Szüts Miklósnak, mert nem tudok mindenkit mutatni. Az szm. hu-n megnézhetők.





Részlet a nagy képről, a bejárat mellől:




Úton haza, az Erzsébet hídon át. Bemozdult vacak, de mégis érdekes:




A Csanády utca környékének lomtalanításáról hamarosan.