Azután, hogy mamámékat hajnalban idehoztam, Budapestre utaztam. Jött velem Bálint a haverjaihoz, én pedig Alföldi Róbert legújabb festményeinek kiállítására a Belvedere Szalonba. Kolozsváry Mariann szép megnyitója után A. R. és Bánó András beszélgettek, élvezetesen, szimpatikusan, pontosan. Tetszett a mindenféle nagyképűsködés nélküli őszinte megnyilvánulás. A korábbiakhoz képest a képek is jelentősen jobbak lettek. Tulajdonképpen istenadta tehetség A.R., hisz a színészet, rendezés mellett magas szinten játszik zongorán komolyzenét, és fest is. Az embernek az az érzése, hogy csak azért nem a legjobb ezekben is, mert nincs az ember életében elég idő, hogy minden beleférjen. Érdekes lenne tudni, hogy ha annak idején valamelyik tanár a festészet, mint fő csapásirány felé terelte volna, akkor most hol tartana...

Na, de addig, hogy ott ültem az egyik széken, el is kellett jutni. A Győrből szokásos bő óra helyett összesen négy és fél óránkba telt. Pest előtt húsz kilométerig kb. 60 km/h, majd onnantól 3-5 km/h észveszejtő csigalassúsággal csúszkáltunk a hóviharban elakadt, összetört, kicsúszott autók, szirénázó mentők  között. A megnyitó után kellemes társaságban közös vacsora, majd a fejvakarás. Mert biza a székesfővárosból se ki, se be, húsz centis hó, jéghideg, erős szél. Úgyhogy ott kellett aludnom Szütséknél. Az autóval csak farral tudtam az emelkedőn feljutni hozzájuk... Másnap reggelre elállt a hóesés, az autópálya aránylag elfogadhatóan letolva, bár késéssel, de simán hazaértem. Az egyik Győr melletti faluban hajnalban mínusz 20 fokot mértek.

Hát, akkor belevágok, jöjjenek a fotók, ma elég sokat felteszek.

Ez még a közép-dunántúli tájakról, mamámékkal Győr irányában:




Mamámék be voltak tojva rendesen, hogy vezetés közben fotózás....










Kis bakonyi finomságok:











Ő már a győri kanyarban, úton délután Pest felé, az autópályára:




A kiállításról nem sikerült fotóznom, mert évek óta először nem volt nálam a masina. A behavazott autóban felejtettem. Mit mondjak.. Elvonási tüneteim voltak, szörnyű érzés....
Képek a megnyitóról Szüts Miklós honlapján, a www.szm.hu  naplójában láthatók.
Ez már a vasárnap reggeli, hóval betemetett udvar Szütséknél. Aztán pedig az Orlay utca:





Az autópályán feltámadt a szél, szép volt...
Mögöttem megint senki. Előttem is alig:
























Nézve a szembe forgalmat, felmerült a kérdés, hogy az a sok hülye hová megy ilyen ítéletidőben? Persze hogy én is köztük vagyok, az is érdekes.




Aztán hazaértem, majd ma reggel újra elindultam, nagyon hamar, mert most meg ónos esőt jósolt a meteorológia....

Tegnapelőtt állandóan mozgott bennem valami nyugtalanság, mintha valami fontosat nem vettem volna észre. Aztán leesett...

Szüts Miklós egyik legremekebb kis akvarellje- amelyik most a honlapjának indítóképe- színeiben és a fekete foltok  arányaiban nagyon hasonlít a múltkori blogban látható fás fotómhoz. Ez mutatja, mekkora hatást gyakorolt rám, hisz akaratlanul is ebben az irányban mozgott az agyam a fotó elkészítésekor.

Emlékeztetőnek:




Nem akármilyen öröm, hogy a fenti gyönyörűséges akvarell a gyűjteményem része!



Az ónos eső elől való menekülés miatt tehát rohantam, mire hazaértem, plusz 12 fokot mutatott a hőmérőnk! Csak emlékeztetőnek: 2 napja mínusz 20 volt. 2 nap alatt több, mint 30 fokos különbség. Ez már embertelen..
Úgyhogy hamarosan jelentkezem megint Ithakából .