Hideg vizeket áraszt a tavaszelő. Hihetetlenül tiszta a levegő, friss illatok birizgálják az ember orrcimpáit. Ragacsos virágpamacsok az ágakon, titkos nedvek szivárognak a fák kérge alatt. Élvezet az autózás, érzéki örömet okoz a márciusi fehér április látványa....Mert a május már zöld lesz meg sárga, mint a mocsári gólyahír, és mélypiros, akár a bazsarózsa. És gerániumillatú. Titokzatos későalkonyati park, feketén csobogó szökőkúttal, kanyargós sétányain dobogó szívű lányokkal, fiúkkal, vágyakkal, szerelmekkel... Most azonban még várakoznak a rétek, árokpartok, növényi sarjak készülnek kibújni a nyirkos földek alól. Nemsokára fehér, szagtalan pozsgás virággal lesznek tele a lápok, csak később jelennek meg a sárgák, végül a kakukkszekfű szelid rózsaszínje.
Nem kellett volna megöregedni a fenébe is....
Reggelenként már ötkor  világosság dereng. Amikor egy hete meghallottam az első bátortalan, vékonyka madárdalt, meghatódtam. Újabb évkezdet. Ma már egész csapat vircsaftolt vidáman. Mintha Szindbád is... " élet, élet, szent megúnt élet, de jó visszatérni beléd.." Hát, még ha valami jó kis marhahúsleves is lenne, sok zöldséggel, no meg piros retek a kertből ( nem az a szar a TESCO-ból), akkor egye fene valahogy ellennék a májusi randik nélkül is...
Tegnap Pestre jöttem, megnézni Phillipe Brame fotóit a Pintér Szonja Galériában. Nagyon sok, nagyon szép képe van a falakon, és "Fülöpke" is  szimpatikus. Jó volt Szüts Miklós megnyitója, természetesen fotóztam...